Szombaton naplemente előtt, sétálgatva a balaton part és a város között, azzal szórakoztattam magam, hogy a nadrágokat és szoknyákat figyeltem. Na jó, a nadrágokat jobban figyeltem, és nem a domborulatokra, hanem a fazonokra, színekre, hosszokra, és az összbenyomásra koncentráltam. Part, enyhülő forróság, növekvő tömeg, mellbevágó illatok......volt mit kiélvezni. A végkövetkeztetés megszületett, viszont egy számomra tanulságos dolgot felfedeztem az üleprevalókkal kapcsolatban a férfiakon.

Kivétel nélkül mindenki a koszállóra megy! Hihetetlen, gyáva banda! Nyár van emberek!

Strandolás után még egy illatos fürdő, az esti kiruccanás előtt séró belő, illat szisszen, ing gombol, a gatya meg........jó lesz ami volt a strandpacskerral elmegy. Miért kell elrontani a látványt? Nem jó segget, csak kellemes összhangot kívántak szemeim. Nem kaptam., Illetve egyetlen egyet, amit most istenítenem kellene, példaként felhoznom, okulásul piedesztálra állítanom. De nem fogom. Andalogva, szemlegeltetve lazán párommal karonfogva hátunk mögül érkezett az úriember, hófehér vitorlás cipőjén pattantak, csörrentek a fémdíszek. Sötétkék majdnem fekete zakó, alatt vakítóan fehér laza élre vasalt nadrág. Elsuhant mellettem, valamit dörmögött magában, nagyon kellemes friss, citrushoz hasonló illatcsíkot húzva maga után. Gyosr balkanyar, zümmögő csippanás, a pirosmercikabrió epedve várta, anyuval a jobb egyben. Akertben, ami előtt állt, az öntözőrendszernem sokkal előtte állhatott le, kellemes sáros pempő vonta be az utat az autó bal oldalán. Nem vette észre. Egyébként is paprikás hangulatát felturbózta a mocsok ami a bokájától a vádli irányába felkenődött. Nem gond, van másik a csomagtartóban. Ékesszóló cifra magyarsága el is rontotta azelőbb szerzett kellemes meglepetésem. De nem adom fel. 

Állítom, nem kell úgy elindulni este, attól tartva, hogy részegen egy pocsolyamező hősévé válva tudunk csak hajnalban hazalavírozni.