Annyi féle szempont szerint lehetne és érdemes végignézni a palettát, hogy soha nem  érnénk a végére. Országunkban első az ár,

majd a trend,

utána a minőség,

legvégén a kreativ fantázia. Nyakunkban, szemünk előtt a szánkba tolva folynak a leárazások. Ha valakiről még nem szakadt le a tavalyi, vagy ki tudja mikori fürdőgatyája, nosza, most keressen! Na de milyen alapot vegyünk a keresgéléshez?

Most úgy gondoltam, nézzük meg mi is a trend a szörfös nadrágok Mekkájában Ausztráliában. Ami ma ott újdonság és "divat" az jó esetben 2 év múlva nálunk is megtalálható lesz, ezért érdemes alapul venni. /Lehet a matyódivat is ennyi idő alatt fogja megkerülni a földet/

A szörfös nadrág ott már évek óta nem a térd alá érő fazont jelenti, csak nálunk lehet rövidnadrág címen a féllábszár középig érőt eladni, orchidea mintákkal. Már a combközépig érő is túl hosszúnak számít. No de lássuk mik is manapság az alapkritériumok a föld túlsó oldalán:

Nemrég felbukkant egy új márka, megunván a kopó mintákat, gyorsan elhasználódó anyagokat. Ott mindenki rövidnadrágban jár,stílust kellett csak teremteni hozzá. Tartós  nadrágok, érdekes minták, funkcionális szabás, ez a Venroy.

Milyen jó is lenne nálunk is hasonló fantáziát meglobogtató műveket vásárolni, mert a 99 Dolláros ár soványka pénztárcánknak elég kínos, hát még hogy el is kellene utaznunk érte, mert közel s' távol nincs forgalmazója.

Az esküvők szezonját éljük. Ja,hogy ezzel semmi újat nem mondtam. Ki volt már olyan esküvőn, amit egy életre megjegyzett, nem azért mert Ő házasodott, vagy Józsi bácsi részegen üvöltözött?? 

Én most abban a korban vagyok, hogy elkerülnek az esküvők, de szórakozom szombat délutánonként a házasságkötő terem előtt. Azt nem mondom, hogy jól. Alapvetés az esküvőn, hogy elegáns, elragadó menyasszony - vőlegény ejtse ámulatba a násznépet. Ja...unalmas. Mi lenne ha viccesen, kihívóan okoznának maradandó élményt a násznépnek. Nem hinném, hogy ma, amikor mindenki egyedit akar pont az esküvő ne eshetne áldozatul

ilyenekre gondolok, Te mire gondolsz?

Fel akartam dobni a szerelésem egy kis színnel, amit a csuklómra gyógyíthatok, magyarul, karkötőt akartam venni. Szabad perceim a "neten" keresgélésnek vetettem alá, megnéztem mi a felhozatal. Mert ugyebár ez az a fórum, ahol mindent megtalálok, ami nincs azt is. Olyasmit kerestem ami univerzális, mégis bővíthető, frappáns, egyszerű no meg még színes is... folytatás

Ideges vagyok, nem kicsit, nagyon! Nyamvadt csomagolóipar nem bír, nem tud, nem akar leszokni a lehetetlen csomagolásoktól. Mi végre a zacskó, millió gombostű, a kukában már felismerhetetlen műanyag "izék", a karton nem tudom mik? Mi a francnak ez a sok szemét?

Vettem konfekcióingeket. Mi mást,ha egyszer öltöny alá CSAK azt kapni. Vettem. Meg nyakkendőt is, legyen mibe kapaszkodni. Na de mire kibontottam! Egyébként is Expedíciós felkészülést igényel számomra  beszerezni bármit, hát még birtokba venni.

Visszakanyarodva ezeket az ingeket ki is kell ám hámozni a csomagolásból. Nem kicsomagolni, kihámozni! Lefejteni a fölösleget, kiszedni a magházát, utána megküzdeni a rengeteg szeméttel. Erős felindulásból letépem a nájlon zacskót, mert keresgélje a franc a bejáratot. Merev, kemény, még így pucéran is, tömve minden jóval. Jöhet a piszmogás. Mivel arra nincs standard, hogy hány darab gombostűt kell tartalmaznia egy ingnek, kezdődik az izgalom, fedezzük fel. Gallérral felfelé az asztalon fekve, megadóan vár rám. Hol is kezdjem, hogy minél kalandosabb legyen? Alsó, felső sarkak felderítve. Már mozog a karton. De miért nem jön le? Hohó, középen még egy! Kiesett a lap, most aztán kezemben a rongy, folytatni, de hol. Ujjai idiótán állnak, bizos ott is van! Ááááá, anyádba, jól beleálltál az ujjamba, csak találjalak meg te ..... Megvan, de nem tudom milyen alkatrészből is húztam ki. Az előző kettő is. Na meg még egy a gallér  alatt elöl.Fogalmam sincs hánynál tartok, csak a cél lebeg a szemem előtt, megszabadulni tőlük bármi áron. Ujjában csillog még egy, ez is megvan. Jöhet a többi hulladék. Galléron kívül,belül merevítés, sőt a gallér hegyében is. Kész vagyok. Legalább is remélem. Kiterítem, hadd lássam önnön valójában a drágát. Ha nő lennék, most sikítanék : v.é.r.e.s.l.e.t.t! Aztarohadt, mocsok kis gombostű! Na de van még egy szarság, az ing derekában rozsdás  gombostű hagyott mementót, de legalább is rozsdás lyukat. Biztos nem a mérges tekintetem ütötte. Legszívesebben széttépném. A mosópor még megmentheti, de..... mi a fenének kell ez a csomagolás és ki a franc találta ki egyáltalán??

Arra nem olyan régen jöttem rá, hogy nem kell a csomagolás minden részét kidobni. Saját érdekből, nem azért, hogy kevesebb legyen a szemét.Egészen pontosan a gallér belső merevítőjét, és a gallér hegyében lévő pálcikát. Ha vasalás után visszakerül az ingbe,szebben áll a gallér. DE EZT MIÉRT NEM ÍRJÁK RÁ ???

Attól férfi egy pasi hogy mély a hangja, vagy attól, hogy vastag a portfolio jegyzéke ?

Idióta kérdésre idióta választ adva: Míg az előbbi bizonyos, az utóbbi minden esetben megfelelő. Miért?

Gondolkodtál már azon, miért nincsenek ilyen hirdetések? : Rolexet olcsón, egyet fizet kettőt vihet a gyártótól! vagy Személyre szabott kasmír öltöny már csak 3 napig féláron! esetleg  Ferrári csak önnek csak most......

Értékesnek számít bármi egy FÉRFI életében /alsógatyán kívül/ amihez leárazva is hozzá lehet jutni? nem.

Ha leárazva lehetne a felsoroltak közül kapni bármit értékesek lennének? nem.

Ha egy hosszú combú szilikonmaca fenntartása olcsó lenne beszereznék maguknak? nem

A sort folytathatnánk, de a végkövetkeztetést le tudod vonni. Nehéz beismerni, lehet hárítani, megmagyarázni, de majd a fene esz meg mindenkit a magamutogatásért, a kisstílű népszerűségért, az irigység keltésért. Nincs ezzel semmi baj! Nagyon jól szórakozik az autókereskedő, aki seggigmosolyban örvend legújabb vevőjének és aki végignézi, hogyan billen ki ropogós műcicikre feszülő ruhácskában a Ferrari anyósüléséről az aktuális műszőke, majd unott képű az eget rettenetes mód kémlelő sofőrjének oldalán tipegve megközelíti az 5 méterre levő gyógyszertárat. Feltör belőlem, a kérdés: Vajon 10 évvel ezelőtt milyen terveket szövögettek életükről ezek az emberek? 10 év múlva is ilyen elégedettek lesznek magukkal? Mi végre a fényűzés?

Megboldogult ifjú koromban történt, hogy az üzleti élet összehozott a szépségszakmán belül, egy rendkívül megnyerő fiatalemberrel. Többszöri találkozásunk után is fodrászolt frizura, vasalt ing, fényes cipő, makulátlan megjelenés. Minden engem érdeklő témában otthon volt. Üzleti kapcsolat jött létre köztünk, melyben elérkezett egy olyan időszak, mikor gyorsan kellett sok dolgot elintézni, az üzletmenet érdekében, ennek kapcsán lakására beugorva akartam gyorsítani a menetrenden, igaz hívatlanul. A címen családi házat vártam, helyette sufnit kaptam, igen sufnit. A körülményeket nem írnám le, viszont a döbbenet amit a látvány idézettelő felejthetetlen.

A történettel csak azt akartam érzékeltetni mire képes valaki aki több szeretne lenni mint a lehetőségei engedik. Ez az ember azóta Minivel jár, okos feleséget és  házat növesztett, és a büdös életben nem hordana Rolexet.

Mai világunk kortól és nemtől függetlenül egyre több társadalmi kihívást támaszt elénk. Szeretjük mi ezt?

Ha igen akkor miért szenvedünk tőle? Ha nem, akkor miért nem akarunk változtatni rajta?

Most csak a férfiak szempontjai alapján akarom megközelíteni a témát, előre szólok. 200 évvel ezelőtt a francia forradalmat követően nem volt kérdés ebben a témában, mindenki tudta, mit - mikor - hol kell vagy illik,  azt a szót, hogy "szabad" nem is ismerték. Elhajlásaik a gyerekeknek voltak, a felnőttek gond nélkül helyre tették őket. Nem kellett gondolkodni, nem volt napi téma, hogy hova mennek ruhát venni/varratni, hogyan, mivel/kivel mosassanak, tisztíttassanak. Mondhatjuk, hogy választék, választási lehetőség sem ( vagy csak korlátozott mértékben) volt. Szürke, kemény, komoly, szabályok közé szorított ezáltal bonyodalom mentes, kihívás nélküli lett a ruhadarabok sokasága. Rend, rang, társadalmi hovatartozás a "homlokára" volt írva minden halandónak. Társadalmi kapcsolatok nélkül nem létezhetett egy férfi, és nem volt kérdés vannak-e kapcsolatai. Mindenki mindenkit ismert, nem lehetett sunyítani. A mai bulvárlapok nem érnek fel az akkori pletykákkal, kombinálásokkal, teadélutánokkal. Messziről jött ember azt mond amit akar, ennek előnyét a tömegkommunikáció hiányában még ki lehetett élvezni. Ha az elvárásoknak megfelelően, úriember módjára viselkedtél, kétség nem volt, hogy nem az vagy.

Eltelt 200 év, ma már senki nem tudja mikor, mit, hol illik vagy kell, csak azt, hogy mit szabad, és mi van még a szabadon is túl. 200 éve a kisfiúk még szoknyát hordtak, ma pedig az exhibicionista nagyfiúk teszik ugyanezt. Akkora  választék van fellelhetőség, minőség, ár és bármilyen kézzelfogható szempontból, hogy senki nem tudja hova menjen beszerezni. Szabály a szabálytalanság, nincs útmutatás, korlátok, melynek következménye a kétségbeesés. KRESZ nélkül közlekedünk. Senki nem tudja ki fia - borjával hozta össze jó sorsa, mert nincs a "homlokára"írva. Az újságoknak csak a deviancia "a" hír, a tömegkommunikáció a hatalom, nem lehet elég messziről jönni, ismeretlen ember nincs. Ha úriember módjára viselkedsz idiótának néznek, a kapcsolatok pedig rombolásra és nem építésre használatosak. Hova vezet ez az út? A kanyar után vége, vagy visszatér önmagába?

A jó az, hogy ilyen körülmények között, mindenkinek saját kikötője lehet, saját szabályrendszerrel. Ha világot megismerni indul, minden kikötőben  a szabályok előzetes ismerete nélkül kell boldogulnia, az utazás nem kikapcsolódás, felfedezés, hanem súrlódások halmaza lesz.

Mindenkit képes vagyok megérteni, csak elkeserít a színes sivárság a becstelen becsület és a reménytelen remény. Nagyszüleink is vártak, hogy az unokáiknak majd jobb - szebb - egyszerűbb..... lesz. Reform előtt állunk, ezt mindenki tudja érzi, sőt akarja, de amíg az akarás legyőzi az előző kettőt, csak bolyongunk.

A Rivieras szabadidő cipőkről készült reklámfotó, minden színt magában foglal, és azok tökéletes kombinációját, amivel az idei meleg szezonban, férfi nem nyúlhat mellé. A szabadidő cipő kis hazánkban még mindig mostohagyerek.Olyan mint a hálapénz, utáljuk, de megszoktuk. Ez a fazon is mamuszra hajazó kinézete miatt nem akar meghonosodni. Pedig mindenki tudja, hogy mit néz meg egy nő először, és az nem a domborodó férfiasság. Strandon sétálva papucsban, vagy szandálban lófráló kikapcsolódni vágyó embereket látunk, bütyköket, repedt sarokbőrt, gombás körmöket közszemlére téve. Lenne megoldás, de a lustaság, nemtörődömség vagy az  asszony ízlése még mindig a piros hetes, ami mindent visz.

Ébresztő naplopók! Színes cipőre fel, a strandon is!

A jövő évi szezonbemutatóknak még nincs vége. Folyamatosan adnak a fantáziámnak.

Elképzeltem,ahogy egy piros logós bank bank férfi ügyfélszolgálatosa hasonló öltözékben invitál munkahelyéhez. Külön öröm számomra, ha láthatom a bokáját is, már jó napom volt.

Zöldségdíler portyára készül

Esetleg informatikusunk üzleti ebédre indul.....ez az egész mondat egy vicc.

Nekem egy pöpec selyemsál, golfsapka és egy csizma hiányozna Már kész is Lakatos Márk fénykorában. Még hogy nem mi diktáljuk a divatot. Butitime!